Margit híd – Budapest öko-szimbóluma. Ez a híd összeköti a város két részét, valamint gyalogos megközelítést biztosít a Duna legnagyobb szigetére, a Margitszigetre. Ez Budapest második legrégebbi hídja, a Széchenyi Lánchíd után épült. A Margit híd emellett a város egyik legnépszerűbb sétálóhídja is, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Magyar Parlamentre és a Duna vizére. Még a híd megépítése előtt a magyarok jelentős infrastrukturális beruházásként emlegették, és elégedetlenségüket fejezték ki az építés tervezett helyszíne miatt. Hogyan alakult a Margit híd sorsa, és mit lehet tudni róla? Erről bővebben a budapestfuture.hu oldalon.
A Margit híd építési tervei: miért döntöttek az építés mellett, és milyen akadályok merültek fel?
A Margit híd már több mint 150 éve áll Budapest városában. 1849-ben a budapesti kormány úgy döntött, hogy az első városi híd, a Széchenyi Lánchíd megépítése után szükségessé vált egy második híd felépítése is. A város növekvő lakossága és az infrastruktúra fejlődése megkövetelte, hogy közlekedési kapcsolat jöjjön létre a város két része, Pest és Buda között, a járművek és gyalogosok kényelmes átkeléséhez. Ennek megfelelően a legjobb megoldás egy újabb híd megépítése volt. Számos javaslat érkezett a Margit híd megépítésére, de mindegyik jelentős beruházásokat igényelt.
A kormánynak és a magánvállalatoknak nem állt rendelkezésükre elegendő pénz a második Duna-híd felépítéséhez. Emiatt döntöttek a hitelfelvétel mellett – a 1870. évi X. törvény alapján lottóhitelből származó pénzt kölcsönöztek azzal a feltétellel, hogy az építkezés befejezése után visszafizetik. Ennek eredményeként a budapesti kormány 24 millió forintot kapott, amely elegendő volt a híd megépítéséhez és a városi infrastruktúra további fejlesztéséhez.
1871-ben pályázatot írtak ki a Margit híd építésére, amelyre 43 pályázó jelentkezett. A francia mérnök, Ernest Gouin terveit választották a híd megépítésére.
A budapesti kormány úgy döntött, hogy a hidat északra kell elhelyezni, hogy kapcsolódjon a később megépítendő körgyűrűhöz és a sugárúthoz. Számos budapesti lakos és politikus azonban ellenezte ezt a helyszínt, és inkább a Szabadság híd közelében látta volna a Margit hidat. Végül a legpraktikusabb megoldásként a híd a város központjába, a Parlament közelébe került.
A Margit-szigeti híd építése Budapesten
Három hónappal az építkezés megkezdése előtt a városi hatóságok, mérnökök és Ernest Gouin projektvezető megvitatták a híd méreteit és kialakítását. 1872 nyarára elkészült a végleges építési terv, amely szerint egy 53 láb széles, központi pillérrel ellátott fém ívhidat építettek, amelyről gyalogosan is elérhető volt a Margit-sziget.
A Margit híd építése 1872 augusztusában kezdődött meg. Az aláírt szerződés szerint 1874. december 31-én kellett volna átadni, de az építkezés elhúzódott az 1876-os árvíz miatt.
A munkások először a híd alapjainak lefektetésével kezdtek. A Széchenyi Lánchídhoz képest a Margit híd építése egyszerűbb és hatékonyabb módszerrel történt. A munkások egy nyílt gödörben, amelyet gátak védtek, ásták az alapot, míg mások lefelé helyezték a 7 mm vastag vasblokkokat és az egymáshoz csatlakoztatott egy méter magas vasgyűrűket. Ezzel a módszerrel gyorsan befejezték az öt pillért és a támaszokat. Ezzel egy időben az óriási ívek fémrészei is elkészültek.
Az építkezés után néhány évig a Margit híd forgalma jelentősen elmaradt a Széchenyi Lánchídétól. A helyzet javítása érdekében a városvezetés csökkentette a Margit híd használatáért fizetendő díjat a teherkocsi-vezetők számára. A helyzet csak a 19. század végén javult, amikor elkészült a körgyűrű, és megépült a híd központi pillére is. Ez a híd a helyiek és a turisták számára gyors közlekedési lehetőséget biztosított Budapest másik oldalára.
A Margit híd bővítése – Hogyan vált Budapest egyik legnagyobb hídjává?
1930-ra a Margit híd túl keskeny és zsúfolt lett a magyarok számára. Az egyre növekvő forgalom miatt a mérnökök bővítési terveket készítettek a hídhoz. Mivel a Margit híd ívhíd volt, amely hat párhuzamos ívelt hegesztett vasgerendán nyugodott, nem volt akadálya annak, hogy a pilléreket dél felé nyújtsák ki, és a melléjük épített fő támasztóoszlopokkal bővítsék a hidat.
Az építkezési munkálatok 1935-ben kezdődtek meg, és két év alatt befejeződtek. Az oszlopokról a díszeket és szobrokat eltávolították, mivel az új támaszokat műszaki okokból a híd fölé kellett emelni.
Ennek eredményeként a híd szélessége 11,1 méterről 16,8 méterre nőtt. Emellett gyalogos átkelőt is építettek a hídon a Margit-szigetre, a Duna legnagyobb szigetére. Az ívek végein elhelyezett hatalmas fémcsatlakozásoknak köszönhetően a híd teherbírása is jelentősen nőtt.
A korábban fapallókkal borított járdákat vasbeton lapokra cserélték. Így a Margit híd forgalmas közúttá vált, ahol zavartalanul közlekedhettek mind a magán-, mind a közforgalmi járművek.
