Ha a Városligetben sétálunk, és elhagyjuk az Andrássy utat, Terézváros egy gyönyörű részébe érkezünk. Itt a rengeteg árnyas fa és a lenyűgöző építészeti alkotások légköre fogad bennünket. További részletek a budapestfuture.eu oldalon.
A titokzatos villa
Ebben a festői környéken található az Eisele villa, amely a Benczúr utca 46. szám alatt helyezkedik el. Ez az öreg épület nagy érdeklődést kelt a helyi kutatók körében.
Az Eisele család háromemeletes villája elbűvöli a látogatókat az aprólékosan kidolgozott belső és külső részleteivel. A fő homlokzat geometrikus mintává alakul át a modern stílus jegyében. A homlokzatot kő- és kovácsoltvas formák gazdagítják. Az első emeleten található az előcsarnok, amely egy fa panelekkel díszített teremhez vezet. Valódi középkori hangulat árad itt, amit egy hatalmas kandalló tesz teljessé. A terem másik oldalán üvegajtók mögött egy gyönyörű télikert fogadja a látogatókat, üveg mennyezettel és metlachi padlóval. Innen egy teraszra vezet az út, amely szintén lenyűgöző látványt nyújt.
Kívülről a villa kissé komor megjelenésű. Belül azonban olyan érzésünk támadhat, mintha egy Tudor-kori angol kúriában járnánk – az építészek mesterien adták vissza a történelmi részleteket.
Az Eisele család története
Az archív dokumentumok és nyilvántartások segítettek megismerni e ház történetét.
Az Eisele család a XX. század elején a neves ipari családok közé tartozott. Eisele József 1860-ban alapította gyárát, majd 1900-ban fiai, Ödön, ifj. József és Vilmos örökölték azt. Azonban már korábban is társtulajdonosok voltak. A cég nyilvántartása szerint tevékenységük rézérc olvasztására, tégelyes öntésre, vas szerkezetek és gőzkazánok gyártására terjedt ki. 1917-ben a vállalat egyesült a Lang Gépgyárral.
A villa tervezését a gazdag család számára a neves építészek, Guido Hoepfner és Dénes Györgyi végezték, akik korábban a Magas-Tátra Grand Hoteljeit is megalkották. 1905 után kezdtek villákat és üdülőházakat tervezni.
Vilmos Eisele és felesége, Kilián Mária három gyermekük szülei voltak. Az egyik fiú, Tibor Eisele fiatalon, 1934-ben halt meg, még a negyvenedik születésnapját sem érte meg. Lányuk, Márta, 1957-ben elhagyta Magyarországot, és a brazíliai São Paulóba költözött. Egy másik lány, Mária, Budapesten maradt, és 1971-ben hunyt el.
Az Eisele villa a XXI. században
1952-ben az Eisele villa államosításra került. A valaha tiszteletreméltó és gazdag család otthona 1958-ban szociális otthonná (idősek otthonává) alakult át. Az alagsort kibővítették, mivel itt alakították ki a konyhát. Személyzeti szobák is épültek. A felső emeleten is számos szobát alakítottak ki. Más szóval, a valaha csodás, régi villa azóta az idős budapestiek végső menedéke lett, akiket valószínűleg kevéssé érdekelt a ház története vagy szigorú szépsége.
Az épület szociális otthonként a 2010-es évekig működött. Az évek során csak kisebb javításokat végeztek rajta, ezért az épület állapota jelentősen romlott. Azok a fotódokumentumok, amelyeket a szakértők 2016-ban készítettek, jól mutatják, milyen volt az épület a felújítás előtt. 2017-ben az épület az Imre Kertész Intézet tulajdonába került. Az intézet kutatóközponttá és archívummá alakította a villát.
A Közép- és Kelet-Európai Társadalom- és Történettudományi Kutató Alapítvány felelős a lenyűgöző építészeti örökség megőrzéséért.
A globális rekonstrukció során az eredeti díszítőelemek nagy részét Sala Tihamér és Ficzere Anett újította fel.
