Abban a korszakban, amikor az utcákon csak lovaskocsik és villamosok közlekedtek, a közlekedés szabályozásának kérdése még nem volt olyan égető. A gyalogosok ott keltek át az úton, ahol kedvük tartotta, és ezt nem tekintették szabálysértésnek. A járdák szerepe pedig elsősorban abban állt, hogy megvédjék a gyalogosokat a kosztól, amely a közelükben haladó lovaskocsik miatt szennyezhette volna be a ruháikat. Azonban minden megváltozott, amikor az autók megjelentek a városok utcáin. Akkor vált szükségessé a közlekedés szabályozása.
Budapesten az első közlekedési lámpát 1926. december 23-án helyezték el a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésében. Azon a napon a járművezetők és a gyalogosok megszokott élete új közlekedési szabályokkal gazdagodott, írja a budapestfuture.eu.
A közlekedési lámpák megjelenésének történetéből
Úgy tartják, hogy az első közlekedési lámpa a világon 1868. december 10-én jelent meg Londonban, a parlament épülete mellett. Feltételezések szerint a találmány John Peake Knight mérnökhöz köthető. Azonban inkább egy vasúti jelzőlámpához hasonló szemafor volt. Két nagy mutatóval rendelkezett, amelyeket kézzel lehetett vízszintes helyzetbe vagy 45 fokos szögbe emelni. Az első esetben a jelzés „állj” jelentésű volt, a második esetben pedig „figyelem”. Az első lámpa öntöttvasból készült, és gázzal működött. Egy napon azonban hatalmas robbanás következett be, amely megsebesített egy rendőrt.
Az első modern közlekedési lámpa prototípusa 1914. augusztus 5-én került üzembe Clevelandben, az Egyesült Államokban. Ezek voltak az első félig automatikus közlekedési lámpák, amelyeket James Hoge tervezett. Vörös és zöld jelzéssel, valamint hangjelzéssel rendelkeztek.
A ma ismerős háromszínű közlekedési lámpát 1920-ban szerelték fel az amerikai Detroit városában.
Az első közlekedési lámpák Budapesten
Magyarországon az optikai jelzőberendezések, amelyek a közlekedés szabályozására szolgáltak, az első világháború után jelentek meg. A 20. század húszas éveiben Budapesten már sűrű autóforgalom volt megfigyelhető. Így szükségessé vált annak szabályozása.
Az első közlekedési lámpa 1926. december 23-án lépett üzembe a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésében. A lámpát dróton függesztették fel a kereszteződés közepén. Alatta egy rendőr állt, aki a színek megfelelő váltását vezérelte.
Összehasonlításképpen, Berlinben 1924-ben, Párizsban pedig 1922-ben szereltek fel közlekedési lámpát. Így Budapest nem maradt le a többi európai fővárostól.
A szabályok szerint az autóknak meg kellett állniuk a piros jelzésnél, hogy a gyalogosok áthaladhassanak előttük. A gyalogosok csak egyenesen, a járműforgalommal párhuzamosan kelhettek át a kereszteződésen.
Az első napon azonban meghibásodás történt – az összes jelzőlámpa egyszerre világított. Sokak számára az optikai jelzőberendezés megjelenése meglepetést okozott.
A rendőrök felügyelték, hogy a járművezetők és a gyalogosok betartsák az új közlekedési szabályokat. A szabálysértőket kezdetben csak megijesztették bírságokkal, de nem büntették meg őket. A piros lámpán való áthajtásért a sofőröket akár 500 ezer koronás bírsággal is sújthatták. Első pillantásra ez nagyon nagy összegnek tűnhet. Azonban abban az időszakban erős infláció volt megfigyelhető, ami a pénz elértéktelenedéséhez vezetett.
Idővel a városban egyre több közlekedési lámpát helyeztek el. Elsősorban azokon a kereszteződéseken telepítették őket, ahol sűrű volt a forgalom és nagy volt az ütközés veszélye a járművek között. 1940-re Budapesten 40 kereszteződésben működtek közlekedési lámpák.
Később a város átállt az automatikus közlekedési lámpák használatára. Azonban még hosszú ideig rendőrök álltak a lámpák mellett. Ez azzal magyarázható, hogy a közlekedés résztvevői állítólag jobban betartották a szabályokat, amikor rendőr felügyelte őket.
