Lampich Árpád – ez a név elválaszthatatlanul összefonódik a magyarországi repülés kialakulásának történetével. Kiemelkedő mérnök, repülőgép-tervező és igazi feltaláló volt, egy ember, aki egész életét az égnek szentelte. Pályafutása egy gyermekkori rajongással kezdődött a repülés iránt, és egy olyan nagyszabású tevékenységgé nőtte ki magát, amely jelentős nyomot hagyott a technikai fejlődés történetében. Bővebben a budapestfuture oldalon.
Lampich Árpád gyermekkora és elhivatottsága
Lampich Árpád (1898–1956) kiemelkedő magyar gépészmérnök és repülőgép-tervező, akit a magyar repülés egyik úttörőjeként tartanak számon. Életét teljes egészében a repülésnek szentelte, és ez a szenvedélye már gyermekkorában gyökerezett.
1909-ben, 11 éves korában Lampich Árpád tanúja volt az első magyarországi repülésnek, amelyet a híres francia pilóta, Louis Blériot hajtott végre. Ez az esemény annyira lenyűgözte a fiút, hogy örökre meghatározta további életútját. *Lampich, aki kiváló műszaki érzékkel rendelkezett, már akkor rögzítette Blériot első repülését egy saját készítésű kis kamerával.*
Később kis repülőgépmodelleket kezdett építeni, és kiemelkedő eredményeket ért el nemzetközi versenyeken. Modellezési munkáit a „Repülőgépmodellek készítése” című könyvben foglalta össze, melynek társszerzője volt.
Mérnöki és tervezői tevékenysége
Az első világháború után Lampich a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, de a repülés iránti szeretete nem hagyott alább. Az elsők között volt, akik elvégezték a pilóták elméleti képzését. 1921-ben három társával együtt megalapította a Műegyetemi Sportrepülők Egyesületét.
A pénzügyi nehézségek ellenére 1923-ban Lampich Árpád megtervezte és megépítette az egyetem első repülőgépét, amelyet L-1 „Mama kedvencének” neveztek el. Ezt a gépet egy kis teljesítményű „Thoroczkay” motor hajtotta.
Érdekesség! *Az L-1 „Mama kedvence” a világ egyik első motoros vitorlázógépének (motor-glider concept) számít.*
A „Róma”: a rekorddöntő repülőgép és Lampich igazi büszkesége
Az első repülőgép sikeres megalkotása után Lampich Árpád egy másik híres modellt is kifejlesztett, amely lenyűgözte a közvéleményt gazdaságosságával és kiváló repülési tulajdonságaival. Ez a gép pénzügyi támogatást kapott, és L-2 „Róma” néven vált ismertté – a tervező római látogatásának tiszteletére. A sportrepülőgépek legkisebb kategóriájába tartozott, mivel súlya kevesebb mint 100 kg volt, és egy mindössze 18 lóerős „Thoroczkai” motorral szerelték fel.
1927-ben a „Róma” két világrekordot állított fel:
- Első rekord: Kaszala Károly pilóta 746 km-t repült a Budapest–Monor–Budapest zárt pályán.
- Második rekord: 517 km-es távolságot tett meg Budapestről Púlába.
Ezek az eredmények voltak az első hivatalosan is elismert világrekordok, amelyeket magyar pilóta magyar repülőgéppel állított fel.
Eközben Lampich Árpád új projekteken dolgozott tovább. 1927-ben Bánhidi Antallal közösen kifejlesztett egy kétüléses iskolagépet, amelyet egy erőteljes, 80 lóerős motorral szereltek fel. A gépet a tervezők vezetékneveinek kezdőbetűi után „BL”-nek nevezték el. Elsőként ezen a gépen oktatták a pilótákat.
A „Róma” harmadik világrekordját személyesen Lampich Árpád állította fel 1930-ban. Egy 1033 km hosszú zárt pályán repült. Ez a repülés 16 órán át tartott, és jelentős nehézségekkel járt: *a repülés alatt elpattant egy olajvezeték, és Lampichnak folyamatosan a kezében kellett tartania, időnként pumpálva az olajat.* Ez a teljesítmény ismét bizonyította a magyar repülés úttörőjének hihetetlen találékonyságát és kitartását.
Lampich Árpád folytatta az új típusú repülőgépek fejlesztését. Az L-2-es modell sikere után megalkotta az L-4 „Bohóc” nevű gépet – egy kétfedelű repülőt, amelyet kifejezetten műrepülő mutatványok végrehajtására terveztek. Emellett Lampich részt vett a BL-5 és BL-6 modellek tervezésében és gyártásában az egyetemi műhely keretein belül. Néhány ilyen gépből még limitált szériát is gyártottak.
Későbbi karrierje és külföldi tevékenysége
Az 1930-as évek súlyos gazdasági válsága miatt Lampich Árpád kénytelen volt elhagyni Magyarországot. Kollégájával, Samu Bélával Ausztriába költöztek, ahol segítettek újjáéleszteni a helyi repülőgépipart. Közös munkájuk több új repülőgépmodellel gazdagította az osztrák repülést. A mérnökök még Ausztria fasiszta megszállása előtt visszatértek hazájukba. Hazatérése után a Győri Waggon- és Gépgyár repülési osztályán, majd az esztergomi Sportárutermelő Vállalat vitorlázógép-üzemében dolgozott.
A második világháború után Lampich Árpád ismét munkához látott, hogy segítsen a repülés újraindításában. Örömmel fogadta a társadalomban bekövetkezett változásokat, és látta, hogy munkája új értelmet nyert. Műszaki vezetése alatt az esztergomi gyárban olyan repülőgépeket gyártottak, amelyeken a fiatalok nagy lelkesedéssel tanultak repülni. Boldog volt, hogy a repülőterek megtelnek emberekkel, és fiatalok ezrei folytatják azt a munkát, amelyet ő és kollégái elkezdtek.
Összességében Lampich Árpád kulcsszerepet játszott a fiatal mérnökök képzésében és a magyar repülőgépipar megalapozásában. Egyike volt a Budapesti Műszaki Egyetem Sportrepülő Diákklubjának alapítóinak. A klub műhelyében mintegy két tucat repülő szerkezet épült. Ez a műhely a jövő magyar repülőgép-tervező mérnökeinek igazi bölcsőjévé vált. Lampich Árpád nem tűnt el nyomtalanul. Eredményeinek és elhivatottságának köszönhetően nevét örökre beírta a magyar repülés történetébe. 1956. április 30-án hunyt el Esztergomban. Az esztergomi temetőben helyezték örök nyugalomra, és emléktáblát állítottak tiszteletére.
Lampich Árpád találmányai és projektjei
Lampich Árpád egész pályafutása során repülő szerkezetek tervezésével foglalkozott. Korai munkái repülőgép- és vitorlázórepülő-modelleknek szentelődtek. 1921-ben kidolgozta a „Repülőgépmodellek készítése” című kézikönyvet, amely jelentősen hozzájárult a repülőmodellezés népszerűsítéséhez. Később, 1923-ban a „Wimshurst-féle elektromos gép” című munkán dolgozott. Ez nemcsak a repülésben, hanem a mechanikában és az elektronikában való mély tudását is bizonyította.
1924-ben a repülés elméletére összpontosított, és megfogalmazta a „Siklórepülés alapelvei”-t. Ez értékes hozzájárulás volt e terület fejlődéséhez. 1940-ben pedig megjelent a „Vitorlázó-, gumimotoros és benzinmotoros repülőgépmodellek készítése” című kézikönyv. Lampich Árpád hozzájárulása a modellezéshez és a repülőgépgyártáshoz óriási jelentőséggel bírt a magyar repülőgépipar számára.
A legendás repülőgép újjászületésének története
1999-ben egy ambiciózus küldetés vette kezdetét: a H-MAFD lajstromjelű L-2 „Róma” repülőgép teljes rekonstrukciója a Közlekedési Múzeum számára. Ez a projekt nem csupán egy kiállítási tárgy helyreállítása volt, hanem egy legenda újjáélesztése, amely egykor meghódította az eget. A restaurálási munkálatokkal párhuzamosan aprólékos munka folyt a fennmaradt tervrajzok és műszaki adatok összegyűjtésére, valamint a hiányzó konstrukciós rajzok elkészítésére. Ez egy összetett folyamat volt, amely pontosságot, tudást és a történelemben való mély elmerülést igényelt.
A projekt olyan nagy jelentőséggel bírt, hogy úgy döntöttek, nem korlátozódnak csupán egy statikus múzeumi tárgyra. Váradi László vezetésével megkezdődött a „Róma” repülőképes másolatának építése. Ez reményt adott arra, hogy a gép újra az égbe emelkedhet, ahogyan prototípusa tette több mint 70 évvel ezelőtt.
A repülőképes másolat létrehozása nemcsak műszaki feladat, hanem tisztelgés a kiemelkedő tervezőmérnök, Lampich Árpád emléke előtt is, aki ezt az egyedülálló repülőgépet megalkotta. Életét a repülésnek szentelte, és eredményei a történelem részévé váltak. A projekten dolgozó csapat a végső szakaszban van – a gép a repülési engedély megszerzéséhez szükséges eljárásokon esik át.
A repülőgép újjáélesztése és repülése nemcsak a mérnöki gondolkodás diadala lehet, hanem méltó megemlékezés is alkotójáról, aki munkájával örökre beírta nevét a világ repüléstörténetébe.
Források: matra-aero.hu, magyarnemzetinevter.hu, www.arcanum.com, itthonrolhaza.hu