A XX. század hajnalán a repülés még csak a fejlődés kezdeti szakaszában járt, de néhány éven belül már a katonai konfliktusok elengedhetetlen részévé vált. Az első világháború alatt a repülőgépek már nem csupán lenyűgöző masinák voltak, hanem félelmetes fegyverekké váltak, amelyek döntő szerepet játszottak a felderítésben, a bombázásban és a légi harcokban. Magyarország történetében, amely az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, a repülés szintén fontos helyet foglalt el. Bővebben a budapestfuture oldalon olvashat.
Az osztrák-magyar repülés: két független haderő
Az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchiában két különálló légierő működött független egységként. Az első a Kaiserliche und Königliche Luftfahrtruppen, vagyis a Császári és Királyi Légierő volt, amely a német Luftstreitkräfte-hez hasonló reguláris légierőt képezett.
Ezenkívül az Osztrák-Magyar Haditengerészetnek, a KuK Kriegsmarine-nak is megvolt a saját repülési ága – a KuK Seeflugwesen. Ezt az egységet 1916 augusztusában hozták létre császári rendelettel. Tengerésztisztjeit bécsi repülőtereken képezték ki, majd a Tegetthoff-osztályú csatahajókra vagy albániai és montenegrói bázisokra vezényelték őket.
A haditengerészet repülőegységeit „Flikek”-nek (Fliegerkompanie) nevezték. A caporettói áttörés után, 1917-ben Feltre városa lett a fő bázisuk. A tengerészeti repülés mind a német repülőgépek helyi változatait, mind pedig saját fejlesztésű gépeket, mint például a Lohner L-t, használt. Flottájuk különböző modellekből állt, köztük a Fokker A.III, Hansa-Brandenburg BI, Aviatik DI, Albatros D.III és Phönix DI típusokból, amelyek támogatták a flottát, valamint felderítő és harci feladatokat láttak el az Adriai-tenger felett.
A magyar repülés szerepe az első világháború alatt
Már a háború előtt is népszerűek voltak Magyarországon a repülőbemutatók, amelyeket az emberek nagyon kedveltek. A légibemutató a pilóták mesterségének és a repülőgépek hihetetlen képességeinek lenyűgöző demonstrációja volt. Ez nem csupán látványosság volt, hanem egy egész esemény, ahol a pilóták műrepülő figurákat mutattak be, demonstrálva a gépek technikai lehetőségeit.
Az első világháború kezdetén a Magyarország területén állomásozó repülőgépek főként felderítő feladatokat láttak el. Megfigyelték a frontvonalat és segítettek a tüzérségi tűz irányításában. Azonban 1914 és 1918 között a repülés szerepe jelentősen kibővült. Új repülőgéptípusok jelentek meg: vadászgépek, amelyek légi harcokban vettek részt, valamint bombázók, amelyek ellenséges állások bombázását végezték.
A pilótaképzés és a repülések lebonyolításának kulcsfontosságú központjai két, Budapest melletti repülőtér voltak. Ismerjük meg őket részletesebben:
- Rákosmező. Ezt a helyszínt a magyar repülés „bölcsőjének” tartják. Már a háború előtt itt zajlottak az első repülési bemutatók, a pilóták képzése és a repülőnapok.
- Mátyásföld. Ez a repülőtér a kísérletek és a katonai repülések fontos központjává vált. 1916-ban már aktívan végeztek itt repülési teszteket, és később, a két világháború közötti időszakban Budapest legfontosabb légi központjává vált.
Rákosmező és Mátyásföld játszottak döntő szerepet a magyarországi repülés fejlődésében az 1910-es és 1920-as években.
Áttörés a repülésben: hogyan fejlesztette Magyarország katonai erejét
Az első világháború előestéjén a repülést technológiai csodának tartották, és Magyarországon ez a lelkesedés gyorsan stratégiai szükségszerűséggé vált. A harcok kezdetével Budapest környékén gombamód szaporodtak a műhelyek és gyárak. Ezek a vállalatok nemcsak javították a repülőgépeket, hanem sorozatgyártásukat is beindították. A magyar cégek, különösen a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár, kulcsszerepet játszottak, kiképző modelleket hozva létre, amelyeket később a frontra küldtek. Napról napra nőtt az igény az új repülőgépekre, ami ösztönözte a repülőterek és az infrastruktúra fejlődését a főváros közelében.
A vállalatok több tucat repülőgépet gyártottak: a gyors vadászgépektől a könnyűbombázókig és a hidroplánokig, amelyek az Adriai-tengeren járőröztek. Az Osztrák-Magyar Monarchia több fronton is háborút viselt. Szerencséjükre ellenfeleik ipari képességei korlátozottak voltak, ami lehetővé tette, hogy az osztrák-magyar légierő – saját korlátai ellenére – valóságos csodákat műveljen az égen.
Míg a XX. század elején a repülőklubok a rajongók találkozóhelyei voltak, a háború kezdetével a katonai káderek képzésének fontos központjaivá váltak. A képzési folyamat sokkal intenzívebb lett – katonai repülőiskolák és tábori központok jöttek létre, ahol a leendő pilóták harci tapasztalatot szereztek. Itt, Magyarország repülőterein született meg egy új katonai elit – bátor pilóták, akik készen álltak a legnehezebb feladatok végrehajtására az égbolton, ami akkoriban egy veszélyes és ismeretlen elem volt.
Budapest: repülési központ a hátországban
Az első világháború alatt Budapest fontos, de a frontvonalon lévő városokétól némileg eltérő szerepet játszott. Repülőterei a felderítő és járőröző repülések kulcsfontosságú bázisaivá váltak, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia katonai stratégiájának szerves részét képezték. A fővárost azonban nem érték olyan tömeges bombázások, amelyek a frontvonalon lévő városokat romba döntötték.
A budapesti repülés fő feladata nem a harci cselekményekben való részvétel, hanem a logisztikai és termelési támogatás biztosítása volt. Az itt állomásozó repülőgépek ritkán vettek részt nagyobb csatákban, mivel fő funkciójuk a felderítés és a teherszállítás volt. A város fontos hátországi központ maradt, amely támogatta a frontot, lakói pedig a repülőgépeket többnyire az égen látták, a mindennapi élet részeként, nem pedig fenyegetésként.
A Maefort vállalat: egy titkos mentőakció
1920 februárjában megalakult a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság (Maefort), amelynek célja a polgári légiközlekedés fejlesztése volt. Valódi, titkos küldetése azonban a katonai repülőgépek és felszerelések megőrzése volt, hogy Magyarországnak saját légiereje lehessen.
A vállalat több repülőteret és több mint 100 katonai repülőgépet vásárolt, amelyek többségét megjavították és polgári célokra alakították át. Például a fegyveres, 175 km/h sebességre képes Phönix C–I katonai felderítőgépeket polgári kétfedelűvé alakították.
A Maefort aktívan foglalkozott postai szállítással, sőt utasszállító járatokat is üzemeltetett, ami jelentős bevételt hozott. Az egyik pilótája Risztics János volt, egy első világháborús vadászpilóta.
A légierő megsemmisítése
1921 júliusában, egy évvel a békeszerződés ratifikálása után, a Maefort titkos tevékenységét leleplezte az ellenőrző bizottság. A légitársaság 1921. december 8-án egy nyilvános közgyűlésen felszámolta magát. Ez a repülési tevékenység teljes betiltásához, valamint az összes repülőgép és felszerelés megsemmisítésére vonatkozó parancshoz vezetett. Annak ellenére, hogy a minisztérium megpróbálta megmenteni a technika egy részét, a repülőgépek többségét 1922 végére megsemmisítették.
Bár a minisztériumnak sikerült elrejtenie és megmentenie néhány felszerelést különböző helyeken, sok szakember inkább külföldön keresett munkát, a megsemmisített repülőgépeket pedig nem lehetett gyorsan pótolni. Így Magyarország ígéretes repülőgépipara, amely a polgári repülés alapja lehetett volna, egyetlen tollvonással semmisült meg, és a polgári közlekedésnek álcázott saját légierő álma szertefoszlott.
Források: naval-encyclopedia.com, pestbuda.hu, www.repulnijo.hu, pestbuda.hu, fszek.hu