A mai digitális korban nehéz túlbecsülni azok szerepét, akik az információs technológia alapjait fektették le annak hajnalán. Ezen úttörők közé tartozik a kiemelkedő magyar matematikus és professzor, Kalmár László, akinek munkássága döntő hatással volt a magyarországi számítástudomány fejlődésére. Nemcsak a matematika elméleti alapjaihoz járult hozzá jelentősen, hanem hazájában az informatikai oktatás egyik megalapítója is lett. Bővebben a budapestfuture oldalon.
Néhány szó a híres matematikus életéről
Kalmár László kiemelkedő magyar matematikus és professzor, akit a matematikai logika és az elméleti informatika egyik magyarországi megalapítójának tartanak. 1905. március 27-én született és 1976. augusztus 2-án hunyt el. Élete során rendkívül sokat tett a tudományért és az oktatásért.
Kalmár élete tele volt jelentős eredményekkel és személyes tragédiákkal egyaránt. 17 évesen árván maradt, de ennek ellenére briliáns tehetsége már iskolás korában megmutatkozott. 1922 és 1927 között a Budapesti Tudományegyetemen tanult. Egyetemi évei alatt döntötte el, hogy karrierjét a matematikai logikának szenteli.
László a karrierjét a Szegedi Tudományegyetemnek szentelte, ahol 1927-től egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Az 1920-as évekre Kalmár László már elismert matematikai logikusként volt számon tartva. E terület iránti érdeklődése a kiemelkedő matematikussal, David Hilberttel való találkozás után erősödött meg. 1928-ban Kalmár részt vett Hilbert előadásán a Bolognában tartott Nemzetközi Matematikai Kongresszuson, 1929-ben pedig a nyári szemesztert Göttingenben töltötte, ahol Hilbert kurzusát látogatta. Ez döntő pillanat volt a karrierjében, ami után a rekurzióelmélet, a megoldhatóság és a megoldhatatlanság területén végzett kutatásoknak szentelte magát.
Kalmár László: a magyar számítástudomány atyja
Kalmár László kulcsszerepet játszott a számítástudomány hazai megalapozásában és fejlesztésében. Bár fő tudományos tevékenysége Szegedhez kötődött, tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, és itt tette meg az első lépéseket kiemelkedő eredményei felé.
Az 1950-es évek közepén, amikor a számítástudomány még csak születőben volt, Kalmár László az elsők között ismerte fel a benne rejlő lehetőségeket Magyarországon. 1957-ben Szegeden elindította az első egyetemi programozási és számítástudományi kurzusokat. Kezdeményezésének köszönhetően ezek a diszciplínák a magyar felsőoktatás részévé váltak, ami igazi úttörővé tette őt.
Megalapította a Kibernetikai Laboratóriumot, valamint a Matematikai Logika és Automaták Elmélete Kutatócsoportot, amely a tudományos kutatások és a szakemberképzés központjává vált. A tantervek fejlesztéséhez való hozzájárulása magyar informatikusok egész generációjának képzését indította el. Ezekért az eredményekért, valamint a tudomány és az oktatás fejlesztésében játszott jelentős szerepéért Kalmár Lászlót 1996-ban posztumusz tüntették ki az Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) rangos „Computer Pioneer Award” díjával, amely végleg megerősítette státuszát mint „a magyar számítástudomány atyja”.
A kutató tudományos hozzájárulásai
Kalmár László tudományos hozzájárulása sokrétű, és messze túlmutat a tisztán matematikai kutatásokon. Tekintsük át a legfontosabb pontokat:
- Döntési probléma. Kalmár jelentősen hozzájárult az elsőrendű predikátumkalkulus „döntési problémájának” (decision problem) egyes eseteinek megoldásához. Ez elősegítette a matematikai logika és az algoritmuselmélet fejlődését.
- Elemi rekurzív függvények. Foglalkozott az „elemi rekurzív aritmetika” (elementary recursive arithmetic) kidolgozásával és kutatásával, amely alternatívát kínált a rekurzív függvények más, bonyolultabb formáival szemben.
- A logika és a számítógépek kapcsolata. Kalmár az elsők között látta meg a szoros kapcsolatot a matematikai logika és a számítógép-mérnöki tudományok között. Olyan területeken dolgozott, mint a programozási nyelvek, az automatikus hibajavítás és a számítógépek nem numerikus (nem szabványos) alkalmazásai.
Kalmár mint pedagógus és látnok
Kalmár László nemcsak a tudománynak, hanem az oktatásnak is szentelte az életét. Látásmódja annyira előremutató volt, hogy azt javasolta, az informatikát ne csak programozóknak tanítsák. Úgy vélte, hogy a „számítógépek korában” mindenkinek meg kell értenie, hogyan segíthetnek ezek a technológiák a problémák megoldásában bármely területen. Ragaszkodott ahhoz, hogy az iskolákban a diákokat ne csak programozni tanítsák, hanem mutassák be a számítógépek alkalmazási lehetőségeit a különböző tantárgyakban is, hogy fejlesszék a „számítógépes intuíciót”, függetlenül a konkrét gépektől vagy nyelvektől.
Emellett Kalmár támogatta a számítógépek oktatási eszközként való használatát. Kollégáival olyan projekteken dolgozott, amelyek számítógépeket használtak tesztelésre és vizsgáztatásra, lehetővé téve a pedagógusok számára, hogy személyre szabottabb oktatást nyújtsanak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a számítógépek soha nem helyettesíthetik a tanárokat, csupán kiegészíthetik munkájukat.
Kiemelkedő tudományos eredményeiért és úttörő ötleteiért Kalmár Lászlót magas rangú díjakkal és elismerésekkel tüntették ki. 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, 1950-ben pedig a rangos Kossuth-díjjal jutalmazták.
Források: link.springer.com, www.calendarz.com, www.computer.org www.computerhope.com, mathshistory.st-andrews.ac.uk