A Széchenyi Lánchíd egy építészeti remekmű és Magyarország fővárosának szimbóluma. Két kőoroszlán őrzi, amelyek már több mint 100 éve vigyázzák a múlt titkait. Nappal a városi látképpel a háttérben lenyűgöző, éjjel pedig, amikor megvilágítják, különösen gyönyörű. Nyáron lezárják a hidat, hogy a helyiek és a turisták sétálhassanak rajta, részt vehessenek különböző előadásokon, és gyönyörködjenek a városban. De sokak számára ez a híd még mindig rejtély marad. Bővebben róla a budapestfuture.eu oldalon.
Mit tudunk a híd nevéről?
Ez az építészeti alkotás nemcsak gyönyörű dizájnnal rendelkezik, hanem különleges és egyedi névvel is. Magyarul Széchenyi Lánchídnak nevezik. Bár a magyarok gyakran csak egyszerűen lánchídnak hívják. A magyar „lánchíd” jelentése ukránul „ланцюговий міст”. Néha Széchenyi hídnak is nevezik. A hidat William Tierney Clark tervezte gróf Széchenyi István megbízásából. Széchenyi magyar politikus, reformer és író volt, aki nagyban hozzájárult a város fejlődéséhez.
A híd építésének ötlete és története
Sokak számára továbbra is rejtély, hogy miért épült meg a Széchenyi Lánchíd Budapesten. Az archív adatok szerint gróf Széchenyi István életében történt tragikus esemény volt ennek az oka. 1820-ban értesült édesapja haláláról. A temetésre indult, de nem tudott időben odaérni. A hirtelen felmelegedés miatt a Duna jegén nem lehetett átkelni, így nem ért át a másik oldalra. Ezután Széchenyi megfogadta, hogy hidat épít, amely összeköti a Duna két partját.
A magyaroknak akkor még nem voltak meg a megfelelő ismereteik és technikai lehetőségeik egy ilyen híd megépítéséhez. Ezért Széchenyi István kezdeményezésére úgy döntöttek, hogy angol szakemberekkel építik meg a hidat. Így találták meg William Tierney Clark mérnököt Angliában. Ő javasolta, hogy egy létező híd, a Marlow városában található híd nagyított mását építsék meg. Az építészeti tervek elkészítése után 800 munkást vettek fel a híd építésére.
1840-ben lefektették az első cölöpöket. Az építési munkálatok 10 évig tartottak William Tierney Clark irányítása alatt. Később a híd nyugati oldalán elhelyezkedő teret is róla nevezték el. Az építés teljes költsége 4,4 millió forint volt. A XX. század elején a hidat bezárták felújításra, hogy megerősítsék a fémrészeit. A második világháború végén, a visszavonuláskor a nácik felrobbantották a hidat. A következmények katasztrofálisak voltak. Csak két pillér maradt meg. De 1949-re a hidat újraépítették ugyanazon a helyen.
Legendák a hídon lévő oroszlánokról
1852-ben a híd két bejáratához oroszlánszobrokat helyeztek el. János Marschalkó szobrászművész készítette őket. A városi legenda szerint a híd ünnepélyes megnyitóján az egyik jelenlévő felhívta a közönség figyelmét arra, hogy az oroszlánok szájában nem látható nyelv. A szobrász kínos helyzetbe került, és a legenda szerint a hídról a folyóba vetette magát.
Bár sok magyar azt állítja, hogy a szobrász valójában figyelmesen hallgatta a nyelv hiányával kapcsolatos kritikákat. Azt mondta, hogy a nyelvek azért nem láthatók, mert az oroszlánokat 3 méter magas kőtömbökre helyezték.
Egy másik legenda is létezik: ha egy férfi, aki még soha nem csalta meg a feleségét, még gondolatban sem, áthalad az oroszlánok között, azok üvölteni fognak.
Tények a hídról
- A Lánchíd volt az első építmény, amely összekötötte a Duna két partját.
- Az eredeti tervben nem szerepeltek oroszlánok. A híd megépítése után döntöttek a telepítésükről.
- 1898-ban a hidat a megbízóról, Széchenyi István grófról nevezték el.
- Éjjel a híd nagyon szépen és látványosan van megvilágítva. A pillérek tetejét reflektorok világítják meg, a láncok mentén pedig fények sorakoznak.
- A Széchenyi Lánchíd népszerű turisztikai látványosság és Budapest jelképe, ezért gyakran látogatják turisták. A híd képe számos útikönyvben és szuveníren is megtalálható.
